Összeállítások, pozíciók:

A hazaiak kénytelenek voltak kissé tartalékos kezdőcsapattal pályára lépni. Főleg a védelemben akadtak változtatások, Tah továbbra sem 100%-os, ezért a két középhátvéd Toprak és Jedvaj voltak. Baloldalon kényszerűségből újfent Hendrichs szerepelt, a jobb bekk pozícióját pedig Hilbert látta el. A középpálya tengelyében Aránguiz és Kampl mellettük Kramerrel és Bellarabival karöltve. Elől a két támadó Volland és Kiesling voltak.

A vendégeknél is volt jó néhány hiányzó, ettől függetlenül egy elég erős kezdőtizenegyet sikerült Weinzierl mesternek a gyepre küldeni. Coke egyre inkább bebiztosítja helyét a jobb bekk pozíciójában,  így az eddigi legnagyobb hiányposztjuk is betöltődni látszódik. A védelem előtt a Stambouli-Bentaleb páros játszott (utóbbi egyfajta „half-back” pozíciót betöltve, de erről kicsit később) a támadószekcióban pedig Caligiuri-Goretzka-Schöpf hármas próbálta kiszolgálni minél több labdával Burgstallert.

Ahol minden eldőlt, avagy az első 20 perc:

Az első játékrész legelején rögvest egymásnak estek a csapatok. A Schalke agresszív letámadásokkal próbálta megakadályozni a gyógyszergyáriak labdakihozatalait, ami többé-kevésbé sikerült is nekik.

Ennek a komoly presszingnek köszönhetően zavar keletkezett a Leverkusen játékában. A védelem és a középpálya között elveszett az összhang, amit úgy értek el a vendégek, hogy az Aránguzi, Kampl párost folyamatosan hatástalanították. A chielei játékos még úgy-ahogy próbált visszalépni a védelem elé, azonban Kampl és a mellette játszó Bellarabi nem tudtak megjátszható közelségbe kerülni.

A harmadik vendég gólt megelőző szituációban ismét szemtanúi lehettünk a Leverkusen szervezetlenségének. A későbbi gólszerző, Schöpf teljesen üresen maradt. Az eredetileg őt fogó Hendrichs középre húzódik, hogy Burgstallert semlegesítse, míg a jobb oldalon Toprak, Jedvaj és Hilbert is tehetetlen. A középpálya nem ér vissza időben, így minden adott ahhoz a Schalkénak, hogy újabb gólt szerezzen.

Bentaleb, a playmaker:

Nabli Bentaleb szerepe kulcsfontosságú volt a Schalke játékában. A támadásépítésnél ő lépett vissza Badstuber és Höwedes közzé, egyfajta harmadik középhátvédként. (a Magyar válogatottban Nagy Ádám lát el hasonló feladatkört) Ennek köszönhetően Coke és Kolasinac a két szélen tudja segíteni a középpályát. Bentaleb mindamellett, hogy védelmi feladatokat is ellátott, az ellenfél kapuja előtt is képes kulcspasszokat adni (pl. 1. gólt megelőző szituáció)

A második játérész már csak formalitás maradt a csapatoknak. A Schalke azonban nem állt le, és ahogy az alábbi képen látható, többször is jelentős létszámfölényben támadhatott. A 2-4-4es felállást az imént említett Bentaleb vagy Stambouli visszahúzódása és az azt követő felfutása tudja megteremteni.

Összegzés:

Köszönhetően a Leverkusen védelmi hibáinak, amit a Schalke hamar kihasznált, idejekorán eldőlt, hogy melyik csapat nyeri a mérkőzést. Taktikai szempontból a hazaiak védekezésében fedezhetők fel alapvető hiányosságok, ugyanakkor észrevehető volt, hogy a Schalke védelme is megzavarható a letámadásokkal.

Ui.: Ez volt életem első elemzés-szerűsége, így természetesen előfordulhatnak hibák, melyeket természetesen megpróbálok majd kijavítani. Bármiféle észrevételt szívesen várok.

Varju Sándor